Bence – egy régi magyar becézés, amelyből győztes név lett, most egy saját mesekönyvben

Honnan ered a Bence név, és mit jelent?

A Bence a latin Vincentius névre vezethető vissza, amelynek tövében a vincere, azaz „győzni” ige áll; a név jelentése tehát nagyjából „győzedelmes, győztes”. Magyarországon már a középkorban használták a Vince becézett alakjaként, és idővel teljesen önállósult – ma már kevesen gondolnak rá úgy, mint egy másik név kicsinyítőjére.

Hosszú ideig inkább vidékies, régies hangzásúnak számított, aztán az 1990-es évektől gyors emelkedésbe kezdett. Az ezredforduló után évekig a leggyakrabban anyakönyvezett fiúnevek élmezőnyében volt, néhány évben a toplista első helyén is állt. Egy-egy évjáratban ezrével anyakönyvezték, ezért ma nagyon sok óvodai és iskolai csoportban van legalább egy Bence – ami miatt egy olyan könyv, amely csak az övé, különösen sokat jelenthet neki.

A naptárban Bence névnapja augusztus 23. Ez a nyári szünet vége felé esik, amikor még van idő egy nyugodt esti felolvasásra, mielőtt újra elkezdődik az iskola vagy az óvoda. Egy névnapi ajándékkönyvnek így jó alkalma van arra, hogy az első olvasás egy lassú, közös este legyen.

A név jelentése kínálja magát egy meséhez: egy győztes nevű hős, akinek nem mindig kell elsőnek lennie, de akinek végül sikerül legyőznie a félelmét, megoldania a feladványt vagy hazavezetnie a barátait.

A név története azért is érdekes, mert jól mutatja, hogyan élnek a magyar becézések: a régi -ce végződésű alakok, mint amilyen a Bence is, eredetileg a hosszabb keresztnevek otthoni, kedveskedő formái voltak. A Bence azonban annyira meggyökeresedett, hogy saját jogán került be a névkönyvekbe, és ma már ő maga kap újabb beceneveket. Kevés olyan fiúnév van, amely így, becenévből lett a toplisták egyik legkeresettebb neve.

Hangzásában egyszerre régi és modern: a nagyszülők generációjának ismerős, a mai szülőknek pedig barátságos, könnyen kimondható. Ezért egy Bencéről szóló mese egyaránt lehet klasszikus hangulatú, erdős-mezős történet vagy csillagok közé röpítő űrkaland – a név mindkettőben természetesen szól.

Hogyan becézik Bencét?

• Benci — A leggyakoribb becenév, a családban és a barátok között szinte mindenhol így szólítják. A könyvben is használható, ha otthon ezt a formát szokta hallani.
• Bencike — Kedveskedő, kicsinyítő forma, főleg a legkisebbeknek szól – nagyszülők és óvónénik szájából hallani leggyakrabban.
• Bencus — Játékos, kicsit huncut változat, testvérek és szülők mondják, amikor évődnek vele.
• Bencó — Barátságos, tréfás becézés, inkább nagyobb gyerekeknél és a kortársak között fordul elő.
• Bence! — A magyarban a megszólítás megegyezik az alapalakkal, így a történet szereplői egyszerűen Bencének kiáltják a hőst – nem kell külön megszólító formára figyelni.