Könyvek elsősöknek az olvasástanítás módszere szerint

Az iskolák különböző úton tanítanak olvasni: van, ahol szótagokból építkeznek, van, ahol a hangokat olvassák össze szóvá, és van, ahol a hangokat folyamatosan, egymásba csúsztatva, elnyújtva olvassák. A módszert az iskola, sokszor a tanító választja, így ugyanazon az iskolán belül is eltérhet az osztályok gyakorlata. Nem elég tehát tudni, miből olvasott a nagyobb testvér.

A leggyorsabb támpont az iskolatáskában van: az olvasókönyv borítóján vagy az impresszumában általában szerepel, milyen módszerre épül. A másik, amit tudnod kell, a betűk sorrendje. Az a könyv, amely tele van még nem tanult betűkkel, főleg azt tanítja meg a gyereknek, hogy nem tud olvasni. Mindkettőt megtudhatod egyetlen kérdéssel a tanító nénitől — a kimásolható megfogalmazásokat lejjebb találod.

Ha a könyvet iskolakezdésre, ajándékba veszed, és a módszert még nem ismered, inkább egy felolvasós mesét válassz. További ötletek az iskolakezdéshez: Ajándék elsősnek.

Szótagoló olvasásnál a betűk fokozatosan, az egész év során érkeznek, és a gyerek szótagokká rakja össze őket. Szeptemberben és októberben ezért csak néhány betűből álló szövegekkel boldogul — önálló könyvhöz még korai, az olvasókönyv is bőven leköti.

Ősszel a képes olvasós könyvek jók: egyes szavak helyén kis képek állnak, ezeket a gyerek maga „olvassa”, a köztük lévő rövid szavakat pedig te olvasod, vagy ő próbálja meg. A félév táján (január végén), amikor az osztály már a betűk nagy részét ismeri, jöhetnek az első nyomtatott nagybetűs, rövid szavas könyvek. A nagy kiadóknak külön sorozataik vannak kezdő olvasóknak, sok közülük nehézségi szintekre van osztva, a szint általában a borítón látszik. Kezdd a legalacsonyabb szinttel vagy a legrövidebb kötettel, még ha gyerekesnek tűnik is. A következő szintet akkor vedd elő, amikor a gyerek nagyobb elakadás nélkül végigolvas egy könyvet, többnyire tavasszal. Most többet ér az érzés, hogy az egész könyvet egyedül olvasta végig, mint az izgalmas cselekmény.

Vigyázz a hosszú szavakkal és a mássalhangzó-torlódásokkal. A „fagylalt” vagy a „csütörtök” novemberben nehezebb egy elsősnek, mint egy egész mondat, például „Itt a mama.” Ha egy oldalon több ilyen szó is van, tedd félre a könyvet néhány hónapra.

Ahol a hangokból olvasnak össze szót, ott sok osztály csak nyomtatott nagybetűkkel kezd, és a gyerek hangokat olvas egymás után, nem szótagokat. A betűk ilyenkor gyakran gyorsabban követik egymást, így egy rövid szöveget bármiről hamarabb elolvashat, mint egy szótagoló osztálytárs — ha az NYOMTATOTT NAGYBETŰKKEL van írva. A kisbetűk és az írott betűk csak később jönnek.

A könyvre ebből egy szigorú szabály következik: nagybetűvel kell lennie az egész szövegnek, nem csak a címnek. Az a könyv, amely „elsősöknek” szól, de kisbetűvel van szedve, ősszel olvashatatlan egy ilyen osztályba járó gyereknek. Ezt egy belső mintaoldalon ellenőrizd, ne a borító alapján. Az első csupa nagybetűs könyvet már ősszel elő lehet venni, amint az osztály a nagybetűk többségét ismeri — kezdd a legrövidebb történettel. A kötőjellel szótagokra bontott szavak nem zavarják a gyereket, de nincs rájuk szüksége.

A csapda az, hogy a gyerek hangosan lassan, hangonként olvas. Ne javítsd ki szótagolásra, amit a saját iskoládból ismersz — két egymásnak ellentmondó utasítást kapna.

Vannak olvasástanítási módszerek — ilyen például a Mária Navrátilová által kidolgozott Sfumato —, amelyek arra vezetik a gyerekeket, hogy a szó hangjait folyamatosan, egymásba csúsztatva olvassák, darabokra szaggatás nélkül. A gyerek így eleinte szándékosan lassan olvas, és nyújtja a hangokat — ez nem hiba, amelyet otthon „fel kellene gyorsítani”.

Az első könyvre ebből az következik: rövid sorok, nagy betűk és bő hely a szavak között, hogy a szemnek ne kelljen keresnie, hol folytassa. Az ilyen osztályok gyakran saját tananyaggal dolgoznak, ezért érdemes megkérdezni, milyen betűtípussal és milyen hosszú szövegekkel dolgoznak most a gyerekek, és ehhez választani könyvet. Elsőként olyat válassz, amely ahhoz kapcsolódik, amivel az osztály éppen dolgozik, és akkor add oda a gyereknek, amikor az iskolában már egész rövid mondatokat olvas. Konkrét kötetet a tanító néni tud ajánlani. Olvasás után kérdezd meg a gyereket, miről szólt a szöveg — a megértés itt ugyanolyan fontos, mint maga az elolvasás.

Az önálló olvasás első osztályban lassú és fárasztó. Ha a gyereknek csak olyan könyvei lennének, amelyeket egyedül is elolvas, olvasókönyv-szintű történeteket kapna. A saját polca mellé ezért kell egy második is — az, amelyikről te olvasol.