Könyvajánlás: mit írj bele, minták és gyakori hibák

A bevált váz öt részből áll: megszólítás, alkalom, személyes ok, jókívánság, aláírás dátummal. A megszólítás után felkiáltójel vagy vessző áll („Kedves Panni!” vagy „Kedves Panni,”). Az alkalom időhöz köti az üzenetet — „hatodik születésnapodra”, „az első bizonyítványodhoz”. A személyes ok a lényeg: egyetlen mondat arról, miért éppen ezt a könyvet választottad éppen neki. A jókívánság a jövőbe mutat, az aláírás és a dátum pedig dokumentummá teszi az üzenetet — húsz év múlva éppen ez lesz a legértékesebb.

Nem kerül bele viszont semmi, ami bármelyik másik könyvhöz és bármelyik másik emberhez is illene. A „Remélem, tetszeni fog a könyv” nem ajánlás, csak egy plusz aláírás. Hagyd ki a mentegetőzést is („remélem, eltaláltam az ízlésedet”) és a hosszú szónoklatokat — az ajánlás nem beszéd, hanem néhány mondat, amelyet hangosan fognak felolvasni.

Az ajánlásnak nagy hagyománya van a könyvekben: a szerzői dedikációt, vagyis a mű ajánlását egy mecénásnak vagy közeli embernek, már a régi nyomtatványokban is külön oldalra szedték. Az ajándékozó kézzel írt ajánlása ugyanennek a hagyománynak az olvasói változata — a könyv általa egy második szerzőt kap.

Az alábbi szövegeket vázként használd — cseréld ki a nevet, az alkalmat és egy konkrét részletet, és az ajánlás a tiéd lesz. Olvasd fel a gyereknek az ajánlást minden alkalommal, amikor kinyitjátok a könyvet: a közös esti mese mindennapos szertartás lehet, és az ajánlás ennek szép első oldala. Ha kedvet kaptatok, a könyvtárak egész évben tartanak ingyenes mesefoglalkozásokat.

Felnőtteknél az ajánlás több humort és kevesebb magyarázatot is elbír — a címzett ismeri a hátteret. Egyetlen konkrét utalás és egy rövid jókívánság működik.

A legszokásosabb hely az előzéklap (az első lap közvetlenül a borító után) vagy a szennycímlap — az az oldal, amelyen csak a könyv címe áll. Ne írj a nyomtatott szövegre és a borító belső oldalára; az ajánlásnak saját, nyugodt felület jár. A legkisebbeknek szánt könyveknél válaszd az oldal felső részét — az alsó szélét markolják meg először a kis kezek.

A legmegbízhatóbb a sima golyóstoll: nem folyik szét, és nem üt át a lap túloldalára. A zselés toll és a töltőtoll ünnepélyesebb, de a simított, krómózott papíron lassan szárad — próbáld ki az utolsó oldal szélén, és mielőtt becsukod a könyvet, hagyd néhány percig száradni az ajánlást. Filctoll és alkoholos filc nem való könyvbe.

Ha nem szívesen írsz bele a könyvbe, például mert gyűjtői darab, tedd bele az ajánlást egy külön kártyán, vagy ragassz az előzéklapra ex libris címkét, és arra írd az üzenetet. Ha pedig még csak választod a könyvet, nézd meg az útmutatónkat arról, hogyan válassz könyvet gyereknek életkor szerint.

A kézzel írt ajánlásnak nyomtatott változata is van: a személyre szabott könyveknél az ajánlást előre megadod, és a könyv részeként a nyitóoldalra kerül. Ez akkor jó, ha messzire küldöd az ajándékot, ha az üzenet hosszabb, mint ami az előzéklapra kifér, vagy ha a könyvnek már az első oldaltól személyesnek kell lennie.

A Könyvhős oldalán az ajánlást közvetlenül a varázslóban írod meg, miközben összeállítod a történetet, és a nyitóoldalra nyomtatjuk — a név és az ajánlás nyelvtanilag helyes alakban jelenik meg, mert a történet eleve az adott nyelven készül (fizetés előtt látod a címjavaslatot, a történet előnézetét és az ajánlást, a kész illusztrációkat viszont csak a rendelés után). A nyomtatott és a kézzel írt ajánlás nem zárja ki egymást — a kinyomtatott könyv előzéklapjára még kézzel is odaírhatsz néhány szót.

A legkisebbeknek, akiknél a könyv a játékokkal versenyez, jól jön ajándékötlet-útmutatónk egyéveseknek — az ajánlással ellátott példány esti olvasásához pedig a lefekvés előtti esti mese rituáléja segít.