Ajánlás a könyvbe: mit írj, kész szövegek és hibák

A bevált váz öt részből áll: megszólítás, alkalom, személyes indok, jókívánság és aláírás dátummal. A megszólítás után vessző áll („Kedves Annácska,“). Az alkalom időben rögzíti az üzenetet — „a hatodik születésnapodra“, „az első bizonyítványodhoz“. A személyes indok a lényeg: egyetlen mondat arról, miért pont ezt a könyvet választottad pont ennek az embernek. A jókívánság a jövőbe mutat, az aláírás és a dátum pedig dokumentummá teszi az üzenetet — húsz év múlva éppen ez lesz a legértékesebb.

Nem való bele viszont semmi olyan, ami bármelyik másik könyvhöz és bármelyik másik emberhez is illene. A „Remélem, tetszeni fog“ nem ajánlás, csak egy aláírás. Hagyd el a mentegetőzést is („remélem, eltaláltam az ízlésedet“) és a hosszú szónoklatokat — az ajánlás nem beszéd, hanem néhány mondat, amit hangosan fognak felolvasni.

Az ajánlásnak hosszú hagyománya van a könyvekben: a szerzői dedikáció, vagyis a mű ajánlása a mecénásnak vagy egy szeretett személynek, már a régi nyomtatványokban is külön oldalra került. Az ajándékozó kézzel írt ajánlása ugyanennek a hagyománynak az olvasói párja — a könyv így kap egy második szerzőt.

Az alábbi szövegeket vedd vázlatnak — cseréld ki a nevet, az alkalmat és egy konkrét részletet, és máris a tiéd lesz az ajánlás. A gyerekeknek olvasd fel az ajánlást minden alkalommal, amikor kinyitjátok a könyvet: a Celé Česko čte dětem kampány napi 20 perc felolvasást javasol, és az ajánlás szép első oldala egy ilyen rituálénak.

A felnőtteknél az ajánlás elbír több humort és kevesebb magyarázatot — a címzett ismeri a hátteret. Egyetlen konkrét utalás és egy rövid jókívánság tökéletesen működik.

A legszokásosabb hely az előzéklap (a borító utáni első lap) vagy a szennycímlap — az az oldal, amelyen csak a könyv címe szerepel. Ne írj a nyomtatott szövegre és a borító belső oldalára sem; az ajánlásnak saját, nyugodt felület jár. A legkisebbeknek szóló könyveknél válaszd az oldal felső részét — az alsó széleket tapogatják meg először a kis kezek.

A legmegbízhatóbb az egyszerű golyóstoll: nem folyik szét és nem üt át a lap túloldalára. A zselés toll és a töltőtoll ünnepélyesebben fest, de a sima, műnyomó papíron lassan szárad — próbáld ki az utolsó oldal szélén, és a könyv becsukása előtt hagyd az ajánlást pár percig száradni. A filctollnak és a vastag alkoholos filcnek nincs helye a könyvben.

Ha nincs kedved a könyvbe írni, például mert gyűjtői darabról van szó, tedd az ajánlást külön kártyára, vagy ragassz az előzéklapra ex libris címkét, és arra írd az üzenetet. Ha pedig még csak most válogatod a könyvet, nézd meg az útmutatónkat arról, hogyan válassz könyvet gyereknek életkor szerint.

A kézzel írt ajánlásnak van nyomtatott párja is: a személyre szabott könyveknél az ajánlást előre megadod, és a könyv részeként a nyitóoldalra kerül. Akkor jön jól, ha távolra küldöd az ajándékot, ha az üzenet hosszabb, mint amennyi az előzéklapra fér, vagy ha a könyv már az első oldaltól személyes legyen.

A Könyvhős oldalán az ajánlást rögtön a varázslóban írod meg a történet összeállításakor, és a nyitóoldalra nyomtatjuk — a név és az ajánlás is helyes ragozásban kerül a lapra, mert a történet eleve az adott nyelven születik (fizetés előtt látod a címjavaslatot, a történet részletét és az ajánlást is, a kész illusztrációkat viszont csak a megrendelés után). A nyomtatott és a kézzel írt ajánlás nem zárja ki egymást — a kinyomtatott könyv előzéklapjára még odaírhatsz néhány szót kézzel.

A legkisebbeknek, akiknél a könyv a játékokkal verseng, jól jön az ajándékútmutatónk egyéves gyerekhez — az ajánlással ellátott példány esti olvasásához pedig a jó éjt mese rituáléja segít.